Szócikk

tónus jelentése és szinonimái

4 jelentéscsoport · 11 szinonima és rokon értelmű kifejezés

DG Helyesírás · Verzió: R98.2.201

Szócikk: https://dghelyesiras.hu/szo/t%C3%B3nus/

Rövid jelentés

A beszédből vagy írásból kiérződő hangnem; egy hang jellegzetes színezete; egy szín árnyalata; orvosi értelemben az izmok és szövetek nyugalmi feszülése.

Szófajfőnév
Használatválasztékos
1.

Hangnem, hangvétel

Az a hangulat, érzelmi színezet, amely egy beszédből, levélből vagy más szövegből kiérződik, például barátságos, hivatalos vagy ingerült.

hangnem hanghordozás hang kapcsolódó stílus kapcsolódó
2.

Szín árnyalata

Egy szín világosabb, sötétebb, melegebb vagy hidegebb változata, amely egy kép, festmény vagy fénykép hangulatát is meghatározza.

3.

Jellegzetes hangszín

Az emberi hangnak vagy egy hangszernek az a jellegzetes minősége, amelyről azonos hangmagasság mellett is felismerhető.

4.

Izomfeszülés (orvosi)

Az izmok és más szövetek nyugalmi állapotban is meglévő enyhe feszülése, amelyet az orvos vizsgálattal mér fel.

szaknyelvi
feszülés kapcsolódó feszültség kapcsolódó

Nehéz szavak érthetően · Nyelv, irodalom és művészet

Jelentés és szóhasználat: tónus

A szín, hangzás, közlésmód, lexikai hangmagasság, izomfeszülés és egyházi zene eltérő fogalmait is jelölheti.

Színárnyalat vagy színhatás

Egy szín sajátos árnyalata, világossága vagy telítettsége, illetve több szín együttes jellegzetes hatása.

Szerkesztett példamondatok

  • A festő melegebb tónust választott az előtérhez.
  • A régi fénykép barnás tónusa jól felismerhető.
színárnyalat (közeli jelentés)
Egyetlen szín változatáról szólva pontos megfelelő; a kép egészének hatását kevésbé fejezi ki.
színhatás (közeli jelentés)
A teljes felület vagy kép együttes benyomását emeli ki.

Használati megjegyzés: Festészeti és fényképészeti leírásban gyakori.

Hangszín

Hang vagy hangszer megszólalásának sajátos minősége, amely azonos hangmagasság és hangerő mellett is megkülönböztethetővé teszi.

Szerkesztett példamondatok

  • A cselló sötét tónusa betöltötte a termet.
  • A két énekes tónusát könnyű volt megkülönböztetni.
hangszín (szinonima)
A hangzás egyedi minőségének zenei és akusztikai megnevezése.

Használati megjegyzés: A hangszín nem azonos a hangmagassággal vagy a hangerővel.

Közlés hangneme

Beszéd vagy írás érzelmi és viszonyulásbeli jellege, amelyből például bizalmasság, fölény vagy távolságtartás érződik.

Szerkesztett példamondatok

  • A levél barátságos tónusa megnyugtatta a címzettet.
  • A szerkesztő tárgyilagosabb tónust kért a bevezetőhöz.
hangnem (szinonima)
Szóbeli és írott közlés érzelmi, társas jellegét egyaránt kifejezi.
hangvétel (szinonima)
Különösen írásmű vagy hosszabb megszólalás általános jellegéről szólva használható.

Használati megjegyzés: Átvitt értelemben egy társas helyzet vagy mű általános hangulatát is leírhatja.

Jelentést megkülönböztető hangmagasság

Bizonyos nyelvekben a szóhoz vagy szótaghoz tartozó hangmagasság, illetve dallammenet, amely szavak vagy nyelvtani alakok megkülönböztetésében vesz részt.

Szerkesztett példamondatok

  • A tanuló a kínai szó tónusát is megjelölte a füzetében.
  • Ebben a nyelvben a tónus megváltoztatása más jelentést eredményezhet.
jelentésmegkülönböztető hangmagasság (körülírás)
A nyelvészeti fogalom lényegi szerepét adja vissza, a nyelvenként eltérő dallamformák részletezése nélkül.

Használati megjegyzés: A lexikai tónus és a mondat hanglejtése kölcsönhatásba kerülhet; két külön szerveződési szintről van szó.

Izomzat alapfeszültsége

Az izomzat tartós feszültségi állapota, amely nyugalomban és testtartás közben is megmutatkozik, például a passzív mozgatással szembeni ellenállásban.

Szerkesztett példamondatok

  • A vizsgálat során az orvos az izmok tónusát is felmérte.
  • A leírás külön tárgyalja a nyugalmi tónust és az akaratlagos összehúzódást.
izomtónus (szinonima)
Az élettani jelentést egyértelműsíti a szó színre és hangra vonatkozó használatai mellett.
alapfeszültség (közeli jelentés)
Izmokról szólva közérthető megfelelő, más szakterületen eltérő fogalmat is jelölhet.

Használati megjegyzés: Élettani szakkifejezés. A nyugalmi és a testtartással kapcsolatos összetevőket a szakirodalom megkülönbözteti.

Egyházi hangnemi osztály

Az egyházi ének hagyományos hangnemi osztálya, amelyet jellegzetes hangviszonyok, dallamfordulatok és zárlatok határoznak meg.

Szerkesztett példamondatok

  • Az elemző a dallamot a nyolc hagyományos tónus egyikébe sorolta.
  • A fejezet a bizánci tónusok váltakozását mutatja be.
modus (közeli jelentés)
Egyházi zenében hangnemi osztályt nevezhet meg; a pontos rendszer és hagyomány megadásával helyettesíthető.
egyházi hangnem (körülírás)
A dallamrendszeri értelmet fejezi ki, a mai dúr–moll hangnemektől eltérő történeti értelemben.

Használati megjegyzés: Egyházzenei szakkifejezés. A bizánci és a nyugati hagyomány rendszereit külön kell értelmezni.

Recitáló dallamminta

Liturgikus szövegek, különösen zsoltárok énekelt megszólaltatásához használt, ismételhető dallamminta, amely recitáló szakaszokat és kötött fordulatokat kapcsol össze.

Szerkesztett példamondatok

  • Az énekes ugyanarra a tónusra alkalmazta a zsoltár egymást követő verseit.
  • A kántor előbb a tónus kezdő és záró fordulatát mutatta be.
recitáló dallamformula (körülírás)
Az ismételten alkalmazható dallami sémát írja le; nem általános hangszínt vagy előadásmódot jelöl.

Használati megjegyzés: A formula több szövegsorra is alkalmazható. A zsoltártónus egy ilyen liturgikus használat megnevezése.

Mivel könnyű összekeverni?

intonáció
A megnyilatkozás dallamának szerveződése; a lexikai tónus a szavak vagy szótagok megkülönböztetésében működik.
hangmagasság
Akusztikai-perceptuális tulajdonság; a tónus csak egyik jelentésében erre épülő nyelvi jelenség.
Hivatkozások a jelentésmagyarázathoz

A példamondatok szerkesztett nyelvi példák. A hivatkozások a jelentésekhez tartoznak; a mondatok nem forrásidézetek.

1 ellenőrzött idézet · 1 külön forrás

„tónus” használata idézetekben és saját példamondatokban

1 forrásidézet 1 külön forrás 1 példázott jelentés 1 használati példa

1. jelentés

Hangnem, hangvétel

Az a hangulat, érzelmi színezet, amely egy beszédből, levélből vagy más szövegből kiérződik, például barátságos, hivatalos vagy ingerült.

1 idézet · 1 forrás

Szerkesztői példamondat

A levél udvarias volt, de a tónusa elárulta, hogy a főnök nagyon elégedetlen.

Dajka Gábor a szó használatát bemutató példamondata.

A mondatban szereplő alak: tónusa

Ellenőrzött forrásidézet

Nyikolaj kelletlenül összeráncolta a homlokát erre a mesterkélt tónusra, és kurta választ adott.

Tolsztoj, L. Háború és béke, 5. bekezdés.

Itt a »tónus« a beszéd hangneme, amely mesterkéltsége miatt ellenszenvet kelt.

A mondatban szereplő alak: tónusra

Figyelj a szövegkörnyezetre. A felsorolt kifejezések jelentése közel állhat egymáshoz, de egy mondatban nem minden esetben cserélhetők fel változtatás nélkül.
Szócikk forrásmegjelölése

Ezt a rövid forrásmegjelölést illesztheted a szövegedbe. A mező szövege kézzel is kijelölhető.

További címszavak

Betűrendes böngészés