Hang sajátos jellege (akusztika, zene)
Az a tulajdonság, amely a felhangok összetételétől függően megkülönbözteti például a hegedű és a fuvola azonos magasságú hangját.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Szócikk
2 jelentéscsoport · 7 szinonima és rokon értelmű kifejezés
Egy hang sajátos, a felhangok arányától függő jellege, amely alapján két azonos magasságú hangot is meg tudunk különböztetni; az emberi hang egyéni, felismerhető színezete.
A szóköz és a kötőjel is karakternek számít. A szűrés a másolható kifejezésekre is vonatkozik.
A hosszkorlát 1 és 200 közötti egész szám lehet. Javítsd az értéket; addig nincs hossz szerinti szűrés.
Az a tulajdonság, amely a felhangok összetételétől függően megkülönbözteti például a hegedű és a fuvola azonos magasságú hangját.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Egy ember beszéd- vagy énekhangjának egyéni, jellegzetes színezete, amelyről a hangját fel lehet ismerni.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
1 ellenőrzött idézet · 1 külön forrás
1. jelentés
Az a tulajdonság, amely a felhangok összetételétől függően megkülönbözteti például a hegedű és a fuvola azonos magasságú hangját.
1 idézet · 1 forrás
A csellónak meleg, mély hangszíne van, ezért sokan az emberi hanghoz hasonlítják.
Dajka Gábor a szó használatát bemutató példamondata.
A mondatban szereplő alak: hangszíne
A hangszín elemzéséhez a hangokat frekvencia-összetevőikre bontják.
Oláh, A. Pszichológiai alapismeretek, 205. oldal.
Itt a »hangszín« a hang felhangok összetételétől függő sajátos jellegét jelenti.
Ezt a rövid forrásmegjelölést illesztheted a szövegedbe. A mező szövege kézzel is kijelölhető.
További címszavak