Pengetős húros hangszer
Körte alakú, domború hátú, fogólapos, több húrpárral felszerelt pengetős hangszer, amely főként a reneszánsz és a barokk zenében volt népszerű.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Szócikk
3 jelentéscsoport · 8 szinonima és rokon értelmű kifejezés
Domború hátú, rövid nyakú, pengetéssel megszólaltatott régi húros hangszer; ókori ábrázolásokon a líra; átvitt értelemben a költészet, a költői hivatás jelképe.
A szóköz és a kötőjel is karakternek számít. A szűrés a másolható kifejezésekre is vonatkozik.
A hosszkorlát 1 és 200 közötti egész szám lehet. Javítsd az értéket; addig nincs hossz szerinti szűrés.
Ezek a megnevezések nem automatikusan behelyettesíthető szinonimák. A megfelelő szót mindig a mondat jelentése alapján válaszd.
Körte alakú, domború hátú, fogólapos, több húrpárral felszerelt pengetős hangszer, amely főként a reneszánsz és a barokk zenében volt népszerű.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Ókori görög és római ábrázolásokon, illetve ilyen témájú szövegekben az U alakú keretre feszített húrokkal ellátott líra megnevezése.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Átvitt értelemben a költészet, a költői alkotás és hivatás jelképe, például abban a fordulatban, hogy valaki lantot ragad.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Nehéz szavak érthetően · Nyelv, irodalom és művészet
Hangszernévként, a költészet jelképeként és ritka történeti jelentésekben is előfordul.
Domború, többnyire körte alakú testű, fogólapos nyakkal és rendszerint hátrahajló kulcsszekrénnyel ellátott pengetős hangszer, különösen a régi európai zenében.
Szerkesztett példamondatok
Használati megjegyzés: A hangszernek különböző korokban eltérő méretű és húrozású változatai alakultak ki.
Költői képben a versalkotás képessége, tevékenysége vagy az alkotó saját költészete, amelyet a hangszer neve jelképez.
Szerkesztett példamondatok
Használati megjegyzés: Emelkedett, irodalmi használat; gyakori állandósult képekben, például a lant letételéről szólva.
Régi szövegben énekelt dal vagy lírai énekalkotás, amelyre a kísérő hangszer neve utal.
Szerkesztett példamondatok
Használati megjegyzés: Elavult, szótörténetileg adatolt jelentés; a mai hangszerjelentéstől a szövegkörnyezet választja el.
Régi tájnyelvi használatban legelő állat nyakába akasztott, mozgás közben megszólaló kolomp.
Szerkesztett példamondatok
Használati megjegyzés: Ritka, történeti tájszó; mai általános beszédben magyarázatra szorul.
A példamondatok szerkesztett nyelvi példák. A hivatkozások a jelentésekhez tartoznak; a mondatok nem forrásidézetek.
1 ellenőrzött idézet · 1 külön forrás
1. jelentés
Körte alakú, domború hátú, fogólapos, több húrpárral felszerelt pengetős hangszer, amely főként a reneszánsz és a barokk zenében volt népszerű.
1 idézet · 1 forrás
A régizenei koncerten a művész egy reneszánsz lanton kísérte az énekest.
Dajka Gábor a szó használatát bemutató példamondata.
A mondatban szereplő alak: lanton
Három év óta nem pendült meg a házban a Sebők deák lantja.
Gárdonyi, G. Egri csillagok, 99. bekezdés.
Itt a »lant« a megpendíthető, régi húros hangszert jelenti.
A mondatban szereplő alak: lantja
Ezt a rövid forrásmegjelölést illesztheted a szövegedbe. A mező szövege kézzel is kijelölhető.
További címszavak