Meredek hegycsúcs
A hegy legfelső, meredeken kiemelkedő, többnyire sziklás pontja vagy gerince, amely messziről is jól látszik.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Szócikk
1 jelentéscsoport · 8 szinonima és rokon értelmű kifejezés
Egy hegy legmagasabb, gyakran meredek, sziklás része, amely kiemelkedik a környező tájból; főleg leíró, irodalmi szövegekben használt szó.
A szóköz és a kötőjel is karakternek számít. A szűrés a másolható kifejezésekre is vonatkozik.
A hosszkorlát 1 és 200 közötti egész szám lehet. Javítsd az értéket; addig nincs hossz szerinti szűrés.
A hegy legfelső, meredeken kiemelkedő, többnyire sziklás pontja vagy gerince, amely messziről is jól látszik.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
2 ellenőrzött idézet · 2 külön forrás
1. jelentés
A hegy legfelső, meredeken kiemelkedő, többnyire sziklás pontja vagy gerince, amely messziről is jól látszik.
2 idézet · 2 forrás
Felséges tér ez! mező, szántóföldek, itt-ott egy kis halom, magas fűzcsoportozatok, s mindez kerítve festői hegyormoktól, koronázva százados cser- és bükkerdőkkel.
Jósika, M. II. Rákóczi Ferencz : 1852, 1402. bekezdés.
Itt a »hegyormok« a tájat körülvevő, festői, kiemelkedő hegycsúcsokat jelentik.
A mondatban szereplő alak: hegyormoktól
A hegyormon még június elején is megmaradt a hó.
Dajka Gábor a szó használatát bemutató példamondata.
A mondatban szereplő alak: hegyormon
Tüzek gyulladtak valami hegyormon.
Kosztolányi, D. Esti Kornél, 92. bekezdés.
Itt a »hegyorom« egy távoli, kiemelkedő hegycsúcs, ahol tüzek gyúlnak.
A mondatban szereplő alak: hegyormon
Ezt a rövid forrásmegjelölést illesztheted a szövegedbe. A mező szövege kézzel is kijelölhető.
További címszavak