Egyes filozófiai és vallási rendszerekben az a származási viszony, amelyben a létezők egy elsődleges isteni vagy szellemi alapból erednek. Az újplatonikus gondolkodásban a függés különböző szintjeit írja le, miközben a kiinduló alap fennmarad.
Szófajfőnév
1.
Létezők kiáradása az első alapelvből
Egyes filozófiai és vallási rendszerekben az a származási viszony, amelyben a létezők egy elsődleges isteni vagy szellemi alapból erednek. Az újplatonikus gondolkodásban a függés különböző szintjeit írja le, miközben a kiinduló alap fennmarad.
Ehhez a jelentéshez még nincs ellenőrzött kapcsolódó kifejezés.
A kiáradás itt egy létmagyarázó tan szava; hétköznapi fizikai folyamatként könnyen félreérthető.
Létezők kiáradása az első alapelvből
Egyes filozófiai és vallási rendszerekben az a származási viszony, amelyben a létezők egy elsődleges isteni vagy szellemi alapból erednek. Az újplatonikus gondolkodásban a függés különböző szintjeit írja le, miközben a kiinduló alap fennmarad.
Szerkesztett példamondatok
A tanulmány az emanáció segítségével magyarázta a szellemi és az anyagi világ kapcsolatát az újplatonizmusban.
Az előadó az emanációt a létezők függési viszonyaként mutatta be az újplatonikus rendszerben.
kiáradás (közeli jelentés)
Filozófiai vagy vallási szövegkörnyezetben közel áll hozzá; önmagában fizikai folyamatot is jelent.
Használati megjegyzés: A szó egy elmélet belső magyarázó fogalmát jelöli. Használata önmagában sem a tan elfogadását, sem annak cáfolatát nem fejezi ki.