Pénztárca, erszény (régies)
Pénz és kisebb iratok tartására szolgáló, zsebben hordható tárca vagy erszény, főként régebbi szövegekben és irodalmi művekben.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Szócikk
2 jelentéscsoport · 7 rokon vagy kapcsolódó kifejezés
Pénz, apróbb iratok és kártyák tartására szolgáló kisebb tok vagy tárca; ma főleg régies hangulatú vagy tréfás szóként használják a pénztárcára.
A szóköz és a kötőjel is karakternek számít. A szűrés a másolható kifejezésekre is vonatkozik.
A hosszkorlát 1 és 200 közötti egész szám lehet. Javítsd az értéket; addig nincs hossz szerinti szűrés.
Pénz és kisebb iratok tartására szolgáló, zsebben hordható tárca vagy erszény, főként régebbi szövegekben és irodalmi művekben.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Mai beszédben a pénztárca tréfás, kedélyes vagy bizalmas megnevezése, amely régies csengése miatt hat humorosan.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
1 ellenőrzött idézet · 1 külön forrás
1. jelentés
Pénz és kisebb iratok tartására szolgáló, zsebben hordható tárca vagy erszény, főként régebbi szövegekben és irodalmi művekben.
1 idézet · 1 forrás
A patás, miután jóllakott, kivette a bugyellárisát, és a hatosok között kezdett turkálni, a gazda pedig aszonta: - Majd beszámítom a kosztot az istállópénzbe!
Rideg, S. Indul a bakterház, 5. oldal.
A mondatban szereplő alak: bugyellárisát
A nagyapa a kabátja belső zsebéből vette elő a kopott bugyellárist.
Dajka Gábor a szó használatát bemutató példamondata.
A mondatban szereplő alak: bugyellárist
DG Helyesírás szerkesztői szó- és kifejezéstári szócikk.
Ezt a rövid forrásmegjelölést illesztheted a szövegedbe. A mező szövege kézzel is kijelölhető.
További címszavak