Idegenes vagy tájnyelvi kiejtés
Olyan kiejtésmód, amelyből hallani, hogy a beszélő anyanyelve vagy szűkebb nyelvváltozata eltér az éppen használt nyelvtől.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Szócikk
2 jelentéscsoport · 5 szinonima és rokon értelmű kifejezés
Egy beszélő kiejtésén érezhető idegen nyelvi vagy tájnyelvi jelleg; ritkábban a hangsúly, nyomaték, illetve az ezt jelölő írásjel.
A szóköz és a kötőjel is karakternek számít. A szűrés a másolható kifejezésekre is vonatkozik.
A hosszkorlát 1 és 200 közötti egész szám lehet. Javítsd az értéket; addig nincs hossz szerinti szűrés.
Olyan kiejtésmód, amelyből hallani, hogy a beszélő anyanyelve vagy szűkebb nyelvváltozata eltér az éppen használt nyelvtől.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
Egy szótag, szó vagy gondolat kiemelése a beszédben, illetve átvitt értelemben az, amire valaki különös figyelmet fordít.
A szűrőknek ebben a jelentéscsoportban nincs megfelelő kifejezés.
2 ellenőrzött idézet · 2 külön forrás
1. jelentés
Olyan kiejtésmód, amelyből hallani, hogy a beszélő anyanyelve vagy szűkebb nyelvváltozata eltér az éppen használt nyelvtől.
2 idézet · 2 forrás
Hangja mély volt, szláv akcentussal beszélt.
Brown, D. A titkok titka [magyar EPUB e-könyv; 25. bekezdés].
A mondatban szereplő alak: akcentussal
Évek óta Budapesten él, de enyhe német akcentussal beszél magyarul.
Dajka Gábor a szó használatát bemutató példamondata.
A mondatban szereplő alak: akcentussal
Zöldfülű bevándorlóknak hív minket, és jókat nevet az akcentusunkon.
Eger, E. E. A döntés [EPUB e-könyv; 22. bekezdés].
Itt az »akcentus« a bevándorlók idegenes kiejtése, amelyen mások nevetnek.
A mondatban szereplő alak: akcentusunkon
Ezt a rövid forrásmegjelölést illesztheted a szövegedbe. A mező szövege kézzel is kijelölhető.
További címszavak